A folyékony arany
bölcsője
Rövid áttekintés Tokaj-Hegyaljáról, a világ elsőként osztályozásra került borvidékéről, a híres aszú otthonáról. Az itt készült borok a hagyomány, a mesterség és a kiválóságra való törekvés eredményeként születnek - 14 millió éves vulkáni talajban gyökerező tőkékről szüretelt szőlőszemekből több, mint 500 éve szabályozott gondos eljárással, évszázados pincékben érlelődnek zamatos, aranyló nedűvé. Készüljön fel egy ínycsiklandó időutazásra!
Ha szeretné felfedezni a borvidéket, ajánljuk figyelmébe a Tokaj Magic által készített Tokaj Guide kalauzt, ami részletes információkat tartalmaz a régió történetéről, borászatairól, szállásairól és borairól.
Tokaj-hegyalja
A Kárpátmedence területén a borkészítés első írott emlékei egészen a római időkig nyúlnak vissza. Habár országunknak több borvidéke is van, az összes közül a legismertebb Tokaj-hegyalja, amely évszázadok óta királyi családok, császárok, királynők, neves művészek és borkedvelők kedvenc borát adja. A tokaji borok egyedülálló illata és aromája világhírű, s az itt készült borok egyes típusai akár több évszázados érlelési potenciállal rendelkeznek.
Tokaj csodája
- A aszúsodás -
Tokaj egyedülálló borai egy különleges jelenségnek, az úgynevezett aszúsodásnak, másnéven nemesrothadásnak köszönhetően születnek, amelyet a Botrytis Cinerea nevű gombabetegség okoz. A Botrytis teljesen tönkreteheti a szőlőt, ha az érés előtt fertőzi meg a fürtöket, azonban ha a bogyók már érettek, akkor a gomba összeaszalja őket, s ahogyan Tokajban nevezik, rendkívül ízletes "aszú" bogyókká alakítja őket. A nemesrothadás során a bogyók folyadéktartalma lecsökken, miközben intenzív cukor-, sav-, ásványianyag- és aromakoncentrációt zárnak magukba.
A régió mikroklímája tökéletes a Botrytis kifejlődéséhez. Késő ősszel, amikor a bogyók már érettek, köd alakul ki a reggeleken a két folyónak, a Bodrognak és a Tiszának köszönhetően, melyek Tokajnál egyesülnek, ami a penészgomba fejlődését idézi elő. A délutáni napsütés a bogyók száradását, édessé és rendkívül ízletessé válását segíti elő.
A kezdetek
Történelmi bizonyítékok alapján a tokaji borvidéken a szőlőtermesztés már a Római Birodalom idejében, a 3. században elkezdődött.
A legenda szerint, amikor a magyarok, Álmos és fia, Árpád vezetésével elérték ezt a területet, a szőlőtermesztés már virágzott. Árpád bátor lovagja, Turzol volt az első, aki felmászott a vidék egyik csúcsára, és visszatérve jelentette urának, hogy a hegyoldalt békés szőlőskertek borítják. Árpád később Turzolnak adományozta nemcsak a hegyet, hanem az egész területet a Bodrog és a Tisza folyók találkozásáig. Ezen a területen épült fel Turzol falu (a mai Tarcal).
Egy a 11. századból fellelt dokumentum az egyik tarcali borospincét is megemlíti, mely szerint az a magyar királyi udvar tulajdonában volt. Ez is jól bizonyítja, hogy a régióban a magyarok letelepedését követően több mint ezer éve folyamatos a borkészítés mestersége.
Tokaj híres, kiterjedt földalatti pincerendszereinek építése több városban már a 13. században megkezdődött, amit történelmi dokumentumok is alátámasztanak. Ezek az iratok megemlítik a pincék helyszíneit, és néhányat a mai napig művelt legjobb szőlőültetvények közül is nevesítenek.
Aranykor
Az 1500-as években lengyel kereskedők felismerték Tokajban rejlő lehetőségeket, és megkezdték a régió kiváló minőségű borainak exportját. 1561-ben egy rendeletet adtak ki, amely hivatalosan szabályozta a szőlőtermesztést a térségben. Egy tíz évvel későbbi dokumentum az első, amely írásban említi Tokaj leghíresebb borfajtáját, az aszút.
A régió a következő évszázadokban élte virágkorát, miközben a tokaji bor az európai királyi udvarok, köztük Franciaország, Ausztria és Oroszország kedvenc bora lett. A tokaji bor több mint 270 évig a világ legdrágábbja volt.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme, ajándékként adott XIV. Lajosnak néhány tokaji bort birtokáról. A francia király így szólt: „C’est le roi des vins, et le vin des rois”, azaz „Ez a borok királya, és a királyok bora”.
Az első aszúbor
legendája
A legenda szerint az első Tokaji aszú bort Szepsi Laczkó Máté alkotta meg, aki egy kalvinista lelkész és egyben a térség legjelentősebb földbirtokosának szőlészmestere volt a 17. században.
Amikor a török invázió veszélye fenyegetett, a szükség úgy hozta, hogy el kellett halasztani a Lórántffy család szőlőskertjein a szüretet. Amikor végre elkezdhették a szüretet, a Oremus dombjain lévő szőlőfürtök összeaszalódott, s a rajtuk lévő szemek rothadt bogyókká, s mazsolává töppedtek. A borász azonban úgy döntött, hogy megpróbálja felhasználni ezeket, és ennek nyomán megszületett az első Tokaji aszúbor. Az első palackot Húsvétra szolgálták fel a földbirtokosnak, Lórántffy Zsuzsannának, aki I. Rákóczi György felesége volt.
E legenda alapján az aszú bor feltalálását Szepsi Laczkó Máténak tulajdonítják, s a legtöbb történetíró szerint ez valamikor az 1620-as évek körül történt. Vannak azonban bizonyítékok arra, hogy az aszúbor már jóval korábban is ismert volt. Garai Máté, egy nemes férfi 1571-ben írt örökségi levele több hordó aszúbort említ, ami azt bizonyítja, hogy ez a borfajta már jóval az 1620-as évek előtt is létezett.
A világ elsőként osztályozásra került borvidéke
Tokaj varázsa nemcsak a régió mikroklímájából és terroirjából ered, hanem egyedülálló borkészítési folyamataiból is, amelyet majdnem ötszáz éve szabályoztak először. 1561-ben adták ki a "Regulamentum Culturae Vinearum" rendeletet, hogy regulázzák a szőlőtermesztés mikéntjét a régióban.
A Tokaji a világ első eredetvédelemmel (Appellation d'origine contrôlée) ellátott bora lett, a borvidék dűlőinek osztályozása pedig már 1720-ban, több mint 135 évvel a francia Bordeaux régió osztályozása előtt, megkezdődött. A területeket a talajt, a napfény expozícióját és a nemesrothadás fejlődési potenciálját figyelembe véve osztályozták.
A régió legjobb, legértékesebb dűlőket több évszázadon át királyi és nemes családok birtokolták. Egy királyi rendelet 1757-ben hozta létre a zárt termelési körzetet Tokajban.
A terroir
Tokaj-hegyalja 5,500 hektár szőlőültetvénnyel büszkélkedhet, amelyek 27 város és falu területén terülnek el. Habár a régió leginkább az édes aszú borairól híresült el, az itt készült borok több mint felét száraz borok alkotják.
Az 14 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység nyomán a földben riolit, tufa és zeolit széles skálája található meg. A vulkanikus alapkőzeteket leginkább tufa és lösszövet borítja, ami kétségtelenül egyedülállóvá és rendkívül ízletesé teszi a régió borait. Az itt termesztett szőlők akár ugyanazon a dűlőn belül is eltérő jellemzőkkel bírhatnak a talaj rétegződéseinek változása miatt.
Bár Tokaj nem az egyetlen régió, ahol nemesrothadásos szőlőket termesztenek (megjegyezzük, nem sok van a világon), de ez az egyetlen olyan hely, ahol ilyen sokszínű termőhely található. A terroir különlegessége a régió több száz éves borkészítési hagyományaival együtt kombinálva teszik Tokaj borait a borok királyává.
Fotó: winesofhungary.hu
Vinum Regum, Rex Vinorum
A tokaji borok évszázadok óta a királyi családok, császárok, királynők, híres művészek és borrajongók kedvenc boraiként tündökölnek.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme, XIV. Lajosnak ajándékozott néhány tokaji bort saját birtokáról. Ennek nyomán a francia királytól származik az elhíresült mondás: „C’est le roi des vins, et le vin des rois”, azaz „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ennek emlékére a legtöbb tokaji boron megtalálható a latin fordítás: „Vinum Regum, Rex Vinorum”.
I. Ferenc József császár, az osztrák-magyar uralkodó hagyományt teremtett azzal, hogy Viktória királynőnek születésnapjára Tokaji Aszú bort küldött ajándékba, méghozzá összesen tizenkettőt minden évben. Az angol királynő utolsó, nyolcvanegyedik s egyben végső születésnapján, 1900-ban, ez összesen impozáns 972 palackot tett ki.
A tokaji borok elismerést kaptak számos nagy írótól és zeneszerzőtől, köztük Beethoven, Liszt, Schubert, Goethe, Heinrich Heine, Friedrich von Schiller, Bram Stoker, II. Johann Strauss, Voltaire és Haydn.
XIV. Lajos mellett több más európai uralkodó is ismert, aki e nemes bor lelkes fogyasztója volt, mint például XV. Lajos, Nagy Frigyes, III. Napóleon, III. Gusztáv svéd király. Oroszországban pedig Nagy Péter cár és Erzsébet cárnő is előszeretettel fogyasztotta a tokaji bort. A királyi ízlés bizony nem tévedhet.
Hanyatlás és újjáéledés
Lengyelország 1795-ös felosztása és az azt követő vámok bevezetése súlyos csapást mért Tokaji borok exportjára, és a régió gazdasági recesszióját idézte elő. Ez azonban csak az első lépés volt a borvidék hanyatlásában.
A XIX. század végén az Európán végigsöprő filoxéra járvány sajnos Tokajt sem kímélte, ez a kegyetlen szőlőbetegség a tőkék több, mint 90%-át kipusztította. A szőlőket a járvány után Európaszerte Amerikából visszahozott oltványokkal sikerült rehabilitálni (nota bene: az amerikai bortermelés egyik alapító atyja egy Magyarországról kivándorolt volt köznemes, Haraszthy Ágoston volt, aki az 1860-as években több, mint 350 különböző szőlőfajtát vitt Európából Amerikába). A filoxéra után a következő csapás 1920-ban érkezett. A trianoni békediktátum miatt Hegyalja Sátoraljaújhelytől keletre található területei, három településsel, Kistornya, Újhely és Szőlőske, Csehszlovákiához csatoltattak.
A második világháború utáni szovjet uralom, ahogy az ország gazdaságát, úgy a Tokaji borvidéket sem kímélte. A termelés központosult, a hangsúly a minőségről sokkal inkább a mennyiségre koncentrálódott. A rendszerváltás végül teret adott annak, hogy Hegyalja borászatai újra felvirágozzanak. A kiváló minőségű klasszikus tokaji fajták mellett megjelentek a friss száraz és pezsgőborok is.
Tokaj újjáéledésével a régió csodálatos borainak újra hódítania kell mind hazánkban, mind a nemzetközi színtéren.
