Gomboshegyi
Pincesor
A Hercegkút határában elterülő Gomboshegyi pincesor Tokaj-Hegyalja egyik legszebb épített öröksége. Az évszázados pincék a sváb hagyományok eleven emlékei, amelyek generációkon átívelve őrzik a közösség szellemiségét. A gondosan faragott pinceajtók, a kőfalak és a természet közelsége különleges hangulatot áraszt, amely az ide látogatók számára időutazásként szolgál. Fedezze fel Hercegkút és a Gomboshegyi pincesor páratlan szépségét és a benne rejlő történelmet!
Gomboshegy
A gomboshegyi pincesor Hercegkút déli oldalán, közvetelenül a falu 37-es főút felőli bejáratánál található. A pincesorról csodás panoráma nyílik Hercegkútra és a Zemplén csúcsaira, sőt a falu másik végében található kőporosi pincesor is gyönyürűen látszik. 2002-ben, amikor a Tokaj-hegyaljai borvidék az UNESCO világörökségi listájára került, a gomboshegyi pincesor - akárcsak a kőporosi -, külön nevesítésre került.
A pincesor történelme a falu alapításával fonódik össze. Tokaj-hegyalja értékes területeit korábban a Rákóczi család birtokolta, azonban a Rákóczi szabadságharc leverése után a birtokok a királyi kincstárra szálltak, s később, 1711-ben, Trautson herceg vásárolt meg a kincstártól. A trautsonok később, az 1750-es évek környékén a sváb területekről, azon belül is Schwarzwald térségéből, elsősorban a szőlőmunkák elvégzése céljából telepeseket költöztettek a környékre. Mivel az ideérkezó sváb telepeseknek a kezdetekben nem volt hol lakniuk, ezért a gomboshegyi domb oldalába vájt pincékben alakították ki otthonukat, míg a falu főutcája mellet fel nem épültek házaik. A domboldalban később egy egész pincesor alakult ki. A pincék a zöldségek és természetesen a családok saját borainak tárolására szolgáltak. A pincéket később a házakkal együtt adták-vették az emberek.
Gomboshegyen a gyönyörűen megőrzött, háromszög-oromzatú pincék a domboldalban négy sorban, katonás rendben sorakoznak végig. A pincék általában 10-40 méter hosszúak. A riolit tufába vájt pincék egy-, két- vagy három ágban hatolnak a föld gyomrába. Hőmérsékletük általában 9-12 fokos, magas páratartalommal, ami tökéletes környezetet biztosít a tokaji borok érlélésére és tárolására. 2004-ben a hívek összefogásának köszönhetően a pincesor tetején kálvária domb került kialakításra, amin felkaptatva a Feltámadás kápolnához érhet fel. Mindenképpen sétáljon fel ide, mert csodálatos panoráma nyílik a falura és a környező tájra.
Sajnos a környékre 2010 tavaszán lezúduló eső a hercegkúti pincesorokat veszélybe sodorta és ekkor - különösen a kőporosi oldalt érintve - több pince járata is beszakadt. A pincesorokat 2012-től kezdődően helyi összefogásnak és európai pályázatoknak köszönhetően gyönyörűen felújították, melynek keretében a pincék között húzódó utcák mindenütt gyönyörű macskaköves kőburkolatot kaptak és a pincék felett húzódó korábbi légkábelek is a föld alá kerültek.
A gomboshegyi pincesor tökéletes kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik szeretik élvezni az építészet, a természet és a borászat harmóniáját. Mind Kőporoson, mind Gomboshegyen több pincében is működnek borászatok. Ha itt jár, mindenképp kóstoljon meg egy (vagy inkább két) pohárral a csodálats helyi, tokaji borokból és élvezze a helyiek venégszeretetét.
Látogatás: a pincesor egész évben, bármikor látogatható. Természetesen a borászatok a saját nyitvatartásuk szerint működnek.
Hercegkút története
Hercegkút, ez a csodálatos sváb eredetű falu, Tokaj-Hegyalja szívében, Sárospatak északnyugati határában, a Zemplén lábánál fekszik.
A falut korábban Trautsondorfnak hívták, s keletkezése a Rákóczi szabadságharccal kapcsolódik össze. Tokaj-hegyalja értékes területeit évszázadokkal korábban a Rákóczi család birtokolta, azonban a Habsurgok elleni lázadásuk leverése után a birtokok a királyi kincstárra szálltak. A falut később, 1711-ben Trautson herceg vásárolta meg a kincstártól. A szabadságharc és a kolera által megtizedelt borvidék ezidőtájt igencsak munkáskezek szűkében volt, s a Trautsonok a Sárospatak melletti elnéptelenedett vidékre a mai Németország nyugati területéről, a frankok által megtépázott Schwarzwald vidékéről toboroztak telepeseket. Történelmi iratok alapján az ideérkező svábok a község területére 1750 körül telepedtek le. A sváb utazóknak toborzóik azt ígérték, hogy Magyarhonba érve a Trautson család biztosítja majd a házaik építéséhez szükséges kő- és faanyagokat, valamint a letelepedés idejére a kölcsön gabonát. A kezdeti házépítés azonban nem igazán ment könnyen, a toborzáskor beígért kő és faanyagokra ugyanis várni kellett, és a telepesek így az első évben a Gomboshegy oldalába vájták első otthonukat, hogy a tél hidege ellen védekezzenek. Később, a falu fejlődésével a termények, a szőlő tárolására és a borok érelelésére a Gomboshegy oldalában egy egész pincesor épült ki. Az ideérkező svábok rengeteget dolgoztak, hogy szántóföldjeiket a falu határában erdőirtással megszerezzék maguknak. A szorgos munkának persze meglett az eredménye és a letelepedés után fél évszázaddal már 543 hold szántóföldet hódítottak el az erdős területekből.
A község a kezdetekben Sárospatakhoz tartozott, de 1876. után önálló településsé vált. Nemsokkal később a státuszváltás után névváltás is következett; a huszadik század elején ugyanis az országban az összes idegennyelvű településnek magyar nevet kellett felvennie, így 1904-ben Trautsondorf is új nevet kapott, s utalva a falut megalapító herceg címére és a község határában lévő Pogánykútra, a falu a Hercegkút nevet vette fel.
A Schwarzwaldból ideérkező telepesek nagyrésze korábban nem a szőlőműveléssel foglalkozott, de új hazájukba érve eltökéltségüknek, kitartásuknak köszönhetően hamar kitanulták a borkészítés művészetét és a trautsondorfiak hamar keresett vincellérekké váltak Tokaj-hegyalján. A falu gomboshegyi, kőporosi és pogánykúti határába is szőlőket telepítettek, s az 1800-as évek elején a gomboshegyi mellett a kőporosi oldalon is pincéket ástak. 1908-ban Hercegkutat a tokaj-hegyaljai zárt borvidék részévé fogadták. A településen a szőlő- és borgazdálkodás az 1970-es években gyorsult fel igazán, ekkor ugyanis 232 ha nagyüzemi szőlőültetvény lett telepítve, és Gomboshegyen megépült egy majdnem 1500 m hosszúságú szövetkezeti pince.
A II. világháború után a német származás miatt a község rendkívül sokat szenvedett. 1945. januárjában Hercegkutat szörnyű csapás érte, a faluból 135 embert hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. A katasztrófára emlékezve a faluban később emlékhelyet emeltek. A közösség sváb azonosságtudata ennek ellenére továbbra is fennmaradt, s Hercegkút megőrizte Schwarzwaldból hozott hagyományait és ünnepeit.
Ha a környéken jár mindeképpen látogasson el ebbe a csodálatos sváb faluba. Az itt élő emberek összefogása, kitartása, barátságossága és vendégszeretete teszi ezt a gyönyörű községet igazán varázslatos hellyé.
A településről további információkat találhat a község honlapján és Naár János honlapján, aki kiváló munkát végzett Hercegkút helytörténetének kutatásában.
Olvasson tovább a kőporosi és gomboshegyi pincékről, görgessen lejjebb!
Galéria
